William Hurt (March 20, 1950 – March 13, 2022) was an American stage, film and television actor, trained at the Juilliard School, Manhattan, New York, USA. For his leading role in the feature film "Kiss of the Spider Woman", he received an Academy Award in 1986, followed by 3 more nominations for roles in the movies "Children of a Lesser God", "Broadcast News", and "A History of Violence".

William Hurt est un acteur américain de théâtre, de cinéma et de télévision, formé à la Juilliard School, dans le quartier de Manhattan, à New York, aux États-Unis. Pour son rôle principal dans le long métrage Kiss of the Spider Woman, il reçut un Oscar en 1986, suivi de trois autres nominations pour des rôles dans les films Children of a Lesser God, Broadcast News et A History of Violence.

William Hurt war ein US-amerikanischer Schauspieler und Oscar-Preisträger.

Seine Schauspielausbildung absolvierte Hurt gemeinsam mit Christopher Reeve und Robin Williams. Trotz aller Filmerfolge, deren Höhepunkt sich in den 1980er Jahren abzeichnete, blieb Hurt immer dem Theater treu.

Hurt trat in den späten 1970er Jahren zunächst in verschiedenen Fernsehserien in Erscheinung, ab 1980 war er vor allem in Kinoproduktionen zu sehen. In den 1980er Jahren wurde er zu einem Sexsymbol und stieg zum Kinostar auf, der als komplex und intensiv geltende Charaktere gleichermaßen verkörpern konnte. Gleich in seinen ersten Kinofilmen, den Thrillern Der Höllentrip (1980) und Heißblütig – Kaltblütig (1981), hatte er die Hauptrolle inne. Im zuletzt genannten Neo-Noir verfällt er als Anwalt einer von Kathleen Turner gespielten Femme fatale. Mitte der 1980er Jahre erreichte seine Karriere den Höhepunkt, als er für die Filme Kuß der Spinnenfrau (1985), Gottes vergessene Kinder (1986) und Nachrichtenfieber – Broadcast News (1987) dreimal in Folge für den Oscar als bester Hauptdarsteller nominiert wurde. Für Kuß der Spinnenfrau, in dem er einen während der brasilianischen Militärdiktatur inhaftierten Homosexuellen spielte, gewann er neben dem Oscar auch den Preis bei den Filmfestspielen von Cannes in der Kategorie Bester Schauspieler.

Hurt, zunächst insbesondere für intellektuelle und zurückhaltende Figuren bekannt,[4] etwa seine Darstellungen von Schriftstellern in Die Reisen des Mr. Leary (1988) und Smoke (1995), wurde ab den 1990er Jahren zusehends zum Charakterdarsteller. Anschließend war er für Film und Fernsehen gleichermaßen tätig. Er übernahm Nebenrollen in bekannten Filmen wie Steven Spielbergs A.I. – Künstliche Intelligenz (2001), M. Night Shyamalans The Village – Das Dorf (2004), Sean Penns Into the Wild (2007), Bruce A. Evans’ Mr. Brooks – Der Mörder in Dir (2007) und Ridley Scotts Robin Hood (2010). Für seine Darstellung eines Gangsters in dem Thriller A History of Violence (2005) unter der Regie von David Cronenberg erhielt er seine vierte Oscar-Nominierung, diesmal in der Kategorie Bester Nebendarsteller. Seit 2008 war Hurt in der Rolle des General Thaddeus Ross Teil des Marvel Cinematic Universe. Seinen ersten Auftritt als diese Figur hatte er in Der unglaubliche Hulk, zuletzt 2021 in Black Widow. Im Fernsehen war er unter anderem in der Miniserie Dune – Der Wüstenplanet (2000) sowie in festen Rollen in den Serien Damages – Im Netz der Macht, Goliath und Condor zu sehen.

Hurt starb am 13. März 2022, eine Woche vor seinem 72. Geburtstag, an den Folgen von Prostatakrebs, der im Mai 2018 bei ihm als unheilbar diagnostiziert worden war.

Sein Schaffen als Film- und Fernsehschauspieler umfasst mehr als 100 Produktionen. Er arbeitete bis kurz vor seinem Tod als Schauspieler

Quelle: Wikipedia

Ο Γουίλιαμ Χερτ είναι Αμερικανός ηθοποιός. Γεννήθηκε το 1950 στην Ουάσινγκτον και σπούδασε υποκριτική στη δραματική σχολή Juilliard της Νέας Υόρκης. Έγινε ευρέως γνωστός το 1985, όταν πρωταγωνίστησε στην ταινία Το φιλί της γυναίκας αράχνης, όπου υποδύθηκε τον φυλακισμένο Λουίς Μολίνα. Για τον ρόλο αυτό, κέρδισε το Όσκαρ Α΄ Ανδρικού Ρόλου, το BAFTA A' Ανδρικού Ρόλου και το βραβείο καλύτερου ηθοποιού στο Φεστιβάλ των Καννών, ενώ προτάθηκε και για Χρυσή Σφαίρα.

Στη συνέχεια, έπαιξε στις ταινίες Παιδιά ενός κατώτερου θεού και Το κύκλωμα και έλαβε ξανά υποψηφιότητα για Όσκαρ και Χρυσή Σφαίρα Α' Ανδρικού ρόλου. Το 2005 έπαιξε στο Τέλος της βίας του Ντέιβιντ Κρόνενμπεργκ και προτάθηκε για το Όσκαρ Β' Ανδρικού ρόλου.

Επίσης, έχει συμμετάσχει στις τηλεοπτικές σειρές Damages και Too Big to Fail και έχει λάβει υποψηφιότητα για Χρυσή Σφαίρα για την ερμηνεία του.

William McChord Hurt 1950-ben született Washingtonban. Először a Tufts Egyetemen tanult teológiát, majd másképp határozott, és inkább a Julliard Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol színészetet tanult, osztálytársa volt Christopher Reeve és Robin Williams is.

A hetvenes években indult a színpadi karrierje. Hurt munkásságát megosztotta grandiózus színházi produkciók (V. Henrik, Hamlet, II. Richárd, Szentivánéji álom stb.) és filmszerepek között, de akadt számos narráció és rádiós felolvasás is a színészi feladatai között. A Hurlyburly című Broadway színdarabért Tony-díjat kapott.

Négyszer jelölték Oscar-díjra: Erőszakos múlt (2005), Egy kisebb isten gyermekei (1986), A híradó sztárjai (1987), A pókasszony csókja (1985) – utóbbit meg is nyerte. Hatszor jelölték Golden Globe-ra, az imént említetteken kívül az Változó állapotok (1980), Válság a Wall Streeten (2011) és A hatalom hálójában (2007) című filmekben nyújtott alakításáért. A Nyolc tanú (2008) című thrillerben az Egyesült Államok elnökét játszotta. További emlékezetes filmjei: A. I. Mesterséges értelem (2001), A falu (2004), Út a vadonba (2007), A hihetetlen Hulk (2008), Moby Dick (2010).

Hurtöt nemrégiben egy Stephen King-adaptációban, a Nightmares and Dreamscapes című minisorozatban láthattuk.

Kétszer nősült, négy gyermeke van. Folyékonyan beszél franciául.

Knorr Andor ÁVH-s tisztet alakította a Napfény íze című filmben, A grófnő (2009) című történelmi drámában pedig ő játszotta Thurzó Györgyöt. Magyar hangját is elismert magyar színészek kölcsönzik: Végvári Tamás, Szakácsi Sándor, Kőszegi Ákos, Haás Vander Péter és Dörner György.

William Hurt jest przybranym synem magnata prasowego, założyciela czasopism "Time" i "Life". Zadebiutował jako aktor na deskach teatru w Oregonie w sztuce Eugene'a O'Neilla "Long Day's Journey Into Night". W 1976 r. przeprowadził się do Nowego Jorku i wstąpił do grupy teatralnej Circle Repertory Company. Tam odniósł swój pierwszy sukces. W 1977 r. za rolę w przedstawieniu "My Life" otrzymał nagrodę Obie. W 1980 r. po raz pierwszy wystąpił na dużym ekranie. Zagrał wtedy w słynnym filmie Kena Russela "Odmienne stany świadomości". Rok później pojawił się w kasowym obrazie Lawrence'a Kasdana "Żar ciała". Przełomem w karierze Hurta była rola w głośnym filmie "Pocałunek kobiety pająka". Otrzymał za nią Oscara i nagrodę na festiwalu w Cannes. Jednak mimo kolejnych nominacji do nagrody akademii nie udało się aktorowi wspiąć na wyżyny popularności. Przyczyną tego były jego problemy osobiste. W 1989 r. stanął przed sądem za złamanie obietnicy małżeństwa. Sprawa nabrała rozgłosu i była nawet transmitowana w telewizji. Po trwającym kilka miesięcy procesie, podczas którego Hurt został przedstawiony jako nałogowy alkoholik, aktor został uniewinniony. Niestety swoją artystyczną karierę musiał zaczynać niemalże od początku. Popularność przywróciła mu dopiero rola w filmie Wayne'a Wanga "Dym".

William McChord Hurt (Washington, 20 de março de 1950 – Portland, 13 de março de 2022) foi um ator estadunidense. Recebeu o prêmio de melhor ator tanto no Festival de Cannes (1985), quanto no Óscar (1986) pelo seu desempenho em Kiss of the Spider Woman. O ator, em folga das filmagens do longa-metragem O Beijo da Mulher Aranha, sofreu um Sequestro-relâmpago em São Paulo. Em maio de 2018, o ator foi diagnosticado com câncer terminal de próstata e que já havia metástase nos ossos. Hurt morreu em 13 de março de 2022, aos 71 anos de idade.

William Hurt fue un actor de teatro, cine y televisión estadounidense, formado en la Juilliard School, Manhattan, Nueva York, EE. UU. Por su papel principal en el largometraje "El beso de la mujer araña", recibió un premio de la Academia en 1986, seguido de 3 nominaciones más para papeles en las películas "Hijos de un Dios menor", "Broadcast News" y "A Historia de la violencia ".