1540, VIII. Henrik uralkodásának harmincadik éve. London a hosszú, forró nyártól szenved. Míg az alattvalók kókadoznak a hőségtől, a király életereje nem csökken. Henrik házasságot köt az alig tizenhét éves Katherine Howarddal. Az ötödik feleség nemcsak az életkorát tekintve különbözik a korábbiaktól, de alacsony sorból származik és egy akaratos fiatal lányoknak fenntartott panzióban fedezték fel a király barátai. A gyermekkori barátnője, Joan Bulmer lesz az udvarhölgye, aki sok botrányos részletet tud a múltjából. A király jóképű lovásza, Thomas Culpepper nem titkolja az új királynő iránt érzett vonzalmát.

A fiatal feleség jótékony hatással van a korosodó királyra. Henrik jókedvű és boldog, toleránsabb és megbocsátóbb, mint a régi Henrik. Megkegyelmez egy bűnözőnek, meglátogatja az elhidegült lányát, Erzsébet hercegnőt, és észak-angliai látogatást tervez a lázadók földjére. A király nem tudja, hogy a felesége - Lady Rochford közbenjárásával - a lovászával flörtöl. Már csak azért sem, mert más foglalkoztatja: az egykor csúnyának tartott feleségével, Klevei Annával bújik ágyba. A király északra, Lincoln városába látogat, és megbocsát a városnak a lázadásért.

Henrik a yorkshire-i Pontecraft kastélyba látogat, ez volt az egyetlen királyi tulajdon, amelyet a lázadók elfoglaltak. Henrik valósággal megfiatalodik az Észak-Angliában tett utazástól, féktelen vágyat érez a királynő iránt. Katherine azonban mással van elfoglalva, felbukkant egy férfi a múltjából. Francis Dereham egyike azon férfiaknak, akikkel viszonya volt, mielőtt feleségül ment Henrikhez. A férfi megzsarolja, hogy munkát adjon neki. A baj nem jár egyedül. Henrik névtelen levelet kap, melyben a felesége szexuális kapcsolatait taglalják. Henrik nyomozást rendel el, melynek vezetésével Lord Hertfordot bízza meg.

A király parancsára Katherine-t bezárják a lakosztályába, látogatókat sem fogadhat. A nyomozás gyorsan halad, Henriket felzaklatják a feleségéről szóló információk. Francis Derehamet letartóztatják. A férfi bevallja a viszonyukat, és elmondja, azt tervezték, hogy összeházasodnak. Henrik eltávolíttatja az udvarból Katherine-t, és visszavonják a királynői címét. A fellebbezését figyelmen kívül hagyják, és örülhet, hogy egyáltalán életben maradt. Derehamet megkínozzák, hogy bevallja a házasságtörést. Mindent tagad, és Culpeppert vádolja, akit elfognak. A király díszebédet ad, melyen 26 fiatal nő is részt vesz.

A megint nőtlen Henrik a parlamenttel visszaállíttatja a két lánya, Mária és Erzsébet öröklési jogait. A király Hertfordot és Surrey grófját északra küldi, hogy figyelmeztessék Skócia királyát, hogyha tovább folytatja erőszakos lépéseit, az nem marad megtorlatlanul. Az ellentétek a Solway Moss-i csatában csúcsosodnak ki. Eközben a király szemet vet a vonzó Catherine Parr-ra. A katasztrofálisan végződött házassága után éppen egy érett asszony az, akire szüksége van. Franciaország és a Szent Római Birodalom nézeteltérésében mindkét fél Henrik támogatását keresi. Az udvar meglepetésére Henrik a katolikus császár oldalára áll.

Henrik feleségül veszi Catherine Parr-t. Az esküvőn Mária és Erzsébet hercegnő is részt vesz. Catherine eltökélt szándéka, hogy szerető mostohaanyja lesz a király gyermekeinek. A tervek készen állnak Franciaország megszállására. A csapatok parancsnokává Charles Brandont nevezik ki. Henrik vendégül látja az udvarban a szövetségese, Károly császár megbízottjait. A katolikus befolyás erősödésével Gardiner püspök nyomozni kezd az új királyné vallási meggyőződését illetően. Azt pletykálják ugyanis, hogy protestáns. Amikor a királyt betegség dönti ágynak, a felesége odaadóan ápolja.

Henrik ugyan nincs jó állapotban, de feltett szándéka, hogy elfoglalja Franciaországot, melyet egykor fiatalsága reményének is tartott. 1544-ben Boulogne-t kezdik ostromolni az angol csapatok. Az ostrom elhúzódik, és járvány üti fel a fejét a táborban, a király azonban elégedett, hogy a csatamezőn van, a sátrában étkezik, és vendégeket fogad. Végül egy robbantással sikerül rést ütni a falon, és a védők megadják magukat. Henrik diadalmasan tér vissza Angliába, bár a háború sok pénzbe és emberéletbe került az angoloknak. A győzelem örömére Henrik országszerte ünnepségeket szervez.

Surrey earlje hatszáz embert veszít egy, a franciákkal vívott értelmetlen ütközetben. Henriknek a Boulogne ostrománál szerzett lábsebe elfekélyesedik, és az is zavarja, hogy az olvasáshoz szemüveget kell használnia. A hírek szerint a francia király háborúra készül, de még rosszabb, hogy a szövetséges Károly császár angol hajókat foglalt le. Gardiner püspök növekvő befolyását jelzi, hogy a katolikus Risleyt nevezik ki lordkancellárnak. A lutheránusok folytatják a reformjaikat, amelyek egyik új eleme a női prédikátorok megjelenése. Risley eretnekség vádjával letartóztatja az egyik női prédikátort. Gardiner és szövetségesei csapdát állítanak a királynőnek.

Henrik békét köt a franciákkal, ám ennek fejében arra kényszerül, hogy feladja Boulogne-t. A haragot azonban melankólia váltja fel, amikor megtudja, hogy régi barátja és ellensége, a francia király haldoklik. Henrik egyre többet foglalkozik az elmúlás gondolatával. Miközben az egészsége egyre romlik, megkezdődik a helyezkedés az udvarban. Egyesek Edward herceget, a Jane Seymourtól született fiút szeretnék a trónon látni, míg a Gardiner püspök körül formálódó másik csoport a katolikus Erzsébetet látná szívesen az ország élén. Első lépésként Gardiner letartóztatási parancsot ad ki a királynő, Catherine Parr ellen.