1941. december 7-én Japán hadüzenet nélkül megtámadja az Egyesült Államokat, a Pearl Harborban állomásozó amerikai flottát súlyos veszteség éri. Amerika belép a második világháborúba. John Basilone őrmester arra készül, hogy kihajóznak, és valahol a Csendes-óceánon bevetik őket a japánok ellen. A kezdő újságíró, Robert Leckie bevonul a haditengerészethez. Eugene Sledge-t szívrendellenessége miatt nem sorozzák be, barátja, Sidney Phillips viszont most indul a kiképzőtáborba. Pontosan nyolc hónappal Pearl Harbor után az első számú tengerészgyalogos hadosztály, Leckie-vel és Phillipsszel együtt, partraszáll Guadalcanal szigetén, és a stratégiai fontosságú légibázis védelmére és az elkerülhetetlen ellentámadásra készülnek.

A négy hónapos guadalcanali megpróbáltatás után a fizikailag és lelkileg legyengült Leckie, Basilone és a bajtársaik az ausztráliai Melbourne-ben pihenik ki fáradalmaikat. A lakosság üdvrivalgással fogadja őket, és Ausztrália megmentőiként tekintenek rájuk. Míg társai szórakoznak, Leckie egy ausztrál nővel és görög származású családjával kerül szorosabb kapcsolatba. Eközben Basilone bátorságáért megkapja a legmagasabb katonai kitüntetést, a Kongresszusi Érdemérmet. Az őrmestert felkérik, hogy térjen vissza Amerikába, és jelenlétével támogassa az amerikai háborús kötvények eladását.

Sledge álma valóra válik, besorozzák a tengerészgyalogosokhoz. Az Elliott Táborban készítik fel őt és társait a harcra. Az első számú tengerészgyalogos hadosztályt a japán megszállás alatt lévő Új-Britannia szigetén, Cape Gloucesternél vetik be. Leckie-nek és bajtársainak nemcsak a végsőkig kitartó japánokkal, hanem egy még fenyegetőbb ellenféllel, a dzsungellel is meg kell küzdeniük. Túlélve Gloucestert és az Isten háta mögötti Pavuvu szigetén folyó harcokat, Leckie-n a háború fizikai és mentális hatásai kezdenek megmutatkozni. A közeli Banikára küldik kórházba, pszichiátriai megfigyelésre.

Basilone egyre nagyobb hírnévre tesz szert, ahogy az országot járja a háborús kötvények népszerűsítése érdekében. Az 5. tengerészgyalogos hadosztály tagjaként Sledge Pavuvu szigetén újra találkozik az első számú tengerészgyalogos hadosztálynál szolgáló barátaival, Phillipsszel és Leckie-vel. Az első hadosztályt a Palau szigetországhoz tartozó Peleliu szigeténél vetik be, hogy elfoglalják az ottani légibázist. A partraszállás során Sledge először kap ízelítőt a japánok elleni küzdelemből. A helyzet nem egyszerű, a japánok ugyanis a sziget terepadottságait kihasználva erős ellenállást fejtenek ki.

A négynaposra tervezett hadjárat megfeneklik Peleliu szigetén. A japánok szívósan védik a jól fedett állásaikat, miközben meglepetésszerű ellentámadásokat indítanak. Sledge, Leckie és a többi tengerészgyalogos nem csak a szívós japánokkal küzd, a fojtogató hőség és az ivóvíz hiánya is nehezíti a támadók dolgát a Peleliu légibázis elfoglalásában. Az amerikaiak súlyos veszteségeket szenvednek, a sebesültek között van Leckie is. Fegyvertársaival együtt elszállítják a szigetről. Sledge szemtanúja a sokkoló igazságnak, mire nem képes az ember a túlélés érdekében, hogy azután másnap folytassa a harcot.

Tovább folytatódik a Holtpont-hadművelet, melynek célja Peleliu elfoglalása. A tengerészgyalogosoknak minden egyes négyzetméterért meg kell küzdeniük, miközben az ellenség eltökélt szándéka, hogy az utolsó emberig kitart. Sledge-et megviseli az egyik nagyra becsült vezetőjük halála, csakúgy, mint a mindkét oldalon tapasztalható, elképzelhetetlen barbárság. A katona a lelki összeomlás határán áll. A csata végül majdnem két hónapig tart, és bár küldetésüket teljesítik, az amerikaiak súlyos veszteségeket szenvednek. A tengerészgyalogosok visszatérnek Pavavura, de Peleliu után már semmi sem olyan, mint régen.

Basilone-nak elege van a háborús kötvényekkel való kampányolásból. Meggyőzi feletteseit, hogy engedjék meg neki, hogy részt vegyen a bevetésre készülő egységek kiképzésében. A Pendleton Táborba helyezik, ahol mindent elsöprő románcba bonyolódik a kezdetben vonakodó katonanővel, Lena Riggivel. Jól tudják, hogy nincs túl sok idejük, hiszen Basilone hamarosan visszatér az egységéhez. A tengerészgyalogosok támadási célpontja ezúttal a stratégiai fontosságú Iwo Dzsima szigete. Elfoglalásával megnyílik az út Japán felé.

Az első számú tengerészgyalogos hadosztály több mint egy hónapig harcolt Okinawa szigetén. Ezután Sledge és egysége azt a parancsot kapják, hogy segítsenek az egyik szárazföldi hadosztálynak, amely a sziget legerősebben védett japán állását próbálja bevenni - eddig eredménytelenül. Az embertelen körülmények és a japán civilek tömeges jelenléte miatti erkölcsi aggályok hatalmas lelki terhet jelentenek a katonák számára. Az öldöklő küzdelem Sledge - és tengerészgyalogos társai - fizikai és a lelki tűrőképességének határait feszegeti.

A japán fegyverletétel után Leckie, felépülve sebesüléséből, elhagyja a katonai kórházat és hazatér. Sledge is úton van Alabamába, hogy újra a családja körében legyen, és találkozzon a régi barátjával, Sid Phillipsszel. Lena ellátogat Basilone otthonába, ahol megható találkozásban van része a férfi családjával. Leckie gyorsan megszokja a háború utáni életet, folytatja a régi munkáját, és új kapcsolatba kezd. Ám ami Sledge-et illeti, a férfi maga sem tudja, hogyan élhette túl látszólag sértetlenül a háborút. Neki több időre lesz szüksége, hogy feldolgozza a hadszíntéren történteket.