Director Patrice Leconte weaves an impressionistic, sensorial tapestry of existence in and around early 21st-century Cambodia. Journeying through the country's farmlands, factories, streets and rural villages, camera-in-hand, Leconte glimpses the people and the elements of the landscape that make Cambodia so culturally specific, and gently contrasts modes of life found there. Written by Nathan Southern

Ni fiction, ni documentaire, « Dogora » est un film en musique, impressionniste et humaniste. Un jour, Patrice Leconte découvre une incroyable suite musicale symphonique chantée par une centaine d’enfants. Une année plus tard, il se rend au Cambodge. Jamais il n’avait été bouleversé à ce point par un pays. De ces émotions exceptionnelles est née une aventure, une odyssée universelle aussi surprenante qu’émouvante, aussi légère que grave, comme la vie.

Se nem fikció, se nem dokumentumfilm, a Dogora egy impresszionista és humanista vízió, zenében elbeszélve. Egy nap Patrice Leconte felfedez egy hihetetlen szimfonikus szvitet, melyet száz éneklő gyermek ad elő. Soha nem tapasztalt érzések fogják el. Valamivel később Kambodzsában jár. Ország még soha nem hatott rá ilyen felkavaróan. Ezekből a kivételes érzelmekből születik meg egy nagy kaland, egy egyetemes odisszea, éppoly meglepő, mint amilyen megindító, éppoly könnyed, mint amilyen komoly. Akárcsak az élet.

빠뜨리스 르꽁뜨는 어느 날 약 100여명의 아이들이 부르는 교향악같은 음악을 듣게 되는데 이제까지 전혀 들어보지 못한 놀랍고도 감동적인 곡이었다. 얼마 후 캄보디아를 방문한 그는 놀라움을 금치 못한다. 이런 감정을 통해 오디세이의 세상과 같은 놀랍고 감동적인 일이 펼쳐진다.