Egy régi templom épületében zenekari próba folyik. Váratlanul megérkezik egy televíziós stáb is: riportok készülnek a zenészekkel. Feszült a hangulat. A zenekar és a karmester egyre kevésbé értenek szót, a szünet után pedig végképp elszabadulnak az indulatok. Fellini bölcs és mélyen emberi példázatának igazi szépségét a "zenekar" tagjainak rendkívüli szeretettel és boszorkányos virtuozitással megrajzolt portréi jelentik.