It is a tragedy, set among low-lifes on the outskirts of Budapest. Dramatic Exchange describes it as "Widely considered to be the most important Hungarian play of the last 20 years". The odd title of the play refers in the first instance to the chicken heads that an old woman feeds to her cat. However, it can also be taken to refer more broadly to the obtuse behaviour of the main characters in the play. The play is an odd mixture of pathos and nihilism, written against the bleak background of Stalinist totalitarianism from which Hungary was emerging. As with much modern drama, there is no hero in the play. The only noble behaviour that one can find belongs to one of the characters in the past, when he was a child, but he is no longer as he was. The hint that what once existed might be achieved again is the only faint ray of hope in a very bleak view of the human condition.

Tragédia két felvonásban

Közvetítés a Katona József Színházból, felvételről "Kérem, ne háborodjanak föl, ne zárják el a készüléküket, amikor a színpadon nemigen hallható trágár kifejezéseket használnak a szereplők. Nem mindegyikük, csak azok, akik pislákoló, csökött érzéseiket szókincs híján így próbálják kifejezni. A legújabbkori magyar dráma kimagasló művével egy nagyszerű előadással lehetnek gazdagabbak a türelmes és toleráns nézők. A kopott, düledező körgangos pesti bérház szürke, szomorú lakóinak kicsinyes életével ezernyi színt tud megmutatni Spiró: Keserűt, kétségbeesettet, csöndeset és harsányan nevettetőt, szépet és rútat, és mélységesen együttérző emberit. A Vénasszony és a Srác felemelő tragédiája igazi színházi élmény ? Zsámbéki Gábor kiváló rendezésének, a nagyszerű színészi alakításoknak, elsősorban a felejthetetlen Gobbi Hildának köszönhetően, aki ezzel a csodálatos alakítással búcsúzott a színpadtól és egy kicsit már az élettől." (Virág Katalin)