Действието на този романтичен йистърн се развива през 30-те години на 19-ти век. Един силен мъж - Дюрка Чапо Фаркаш (Джоко Росич) бяга от затвора и се връща в пустата да отмъсти на предателите. Пастирите го възприемат като закрилник... Това е филмът-емблема, наложил Джоко Росич като легендарният "каубой" не само на българското, но и на европейското кино.

György Szomjas’s first feature—made after a decade of short documentaries—is a bold attempt at a goulash western, set on the puszta, or Great Hungarian Plain, in 1837. Mixing Miklós Jancsó imagery and a Sergio Leone narrative, this ballad-like saga opens with image of a lone horseman on the empty plain, riding past a rude gallows. The film concerns the vengeful return of a legendary betyár (outlaw), briefly a hero to the local herdsmen who oppose the state building a canal across their grazing land. Although Szomjas works from ethnographic records and archival material, it is hardly surprising that this violent, primitivist film would be more popular with Hungarian audiences than critics. Replete with young guns, crooked sheriffs, tavern brawlers and hardbitten plug-uglies, this widescreen film is strikingly shot by Elémer Ragályi (cinematographer for most of Gyula Gazdag’s films)—a feast of loamy, autumnal colors.

Az 1830-as évek betyárvilágában játszódó "eastern" főhőse, Farkas Csapó Gyurka megszökik a börtönből és visszatér a karcagi pusztákra, hogy bosszút álljon feladóin. A pusztai pásztorok védelmet látnak benne, mert életterüket a gazdag, kapitalizálódó vármegye erősen korlátozza. Az elszegényedett dzsentriivadék csendbiztos, Mérges Balázs is csak tessék-lássék veszi üldözőbe az elhíresült betyárvezért, egészen addig, míg Gyurka a vezéri babérokra törő, intrikus Jeles Matyi miatt pásztort nem öl.