This László Vitézy documentary examines the sensitive topic of drug use in Hungary. The work, dating from 1988, was the first to give a voice to disadvantaged individuals whose very existence had been a taboo. In addition to unpicking the tragic personal stories of drug users just surviving on the fringes of late Kádár-era society, another important purpose of the film was that it investigated the ‘official’ side of the problem as well. It is evident from what those interviewed had to say that meaningful steps were put off for decades by the fact that the whole issue of drugs was a forbidden subject in Hungary.

Vitézy László dokumentumfilmje a magyarországi droghasználat érzékeny témakörét járja körül. Ebben a filmben 1988-ban először kaptak hangot olyan hátrányos helyzetű egyének, akiknek sokáig a létezése is tabu volt. A késő Kádár-kori társadalom peremén tengődő szerhasználók húsbavágó személyes történeteinek felfedezése mellett a film másik fontos vállalása, hogy utánajárt a probléma „hivatalos” oldalának is. A riportalanyok beszámolóiból kiderül: az érdemi lépéseket évtizedekig hátráltatta, hogy a drog-probléma egyszerűen tabusítva volt.