Cléo, a fiatal énekesnő számára egy orvosi vizsgálat során kiderül, lehetséges, hogy rákos, és mintegy két óra múlva kapja kézhez a sorsát eldöntő leleteket. Kikapcsolódást a munkájában, vígasztalást egy jósnőnél keres, barátnőjében pedig csalódnia kell. Az utcán bolyongva véletlenül megismerkedik egy katonával is, akinek a jövője és élete az övéhez hasonlóan teljesen bizonytalan. A leletek végül nem egyértelműek, de Cléo a várakozás nehéz óráiban teljesen megváltozik, és mostantól kezdve több optimizmussal szemléli környezetét, mint korábban.
Az 1950-es évek közepén Algéria drámai harcot vív a francia elnyomás ellen, a függetlenségének kikiáltásáért. Az erőszak egyre fokozódik, mindkét fél radikális eszközökhöz nyúl. A francia kínzással próbálnak információkat kicsikarni a foglyokból, az arabok partizán módszerekkel küzdenek a megszállók ellen. Gyerekek támadnak a katonákra, asszonyok robbantják fel a kávéházakat. A franciák megnyerik az Algírért vívott csatát, ám elveszítik a háborút, Algéria kikiáltja függetlenségét.
"Nem szeretem a törvényeket, mivel a gazdagoknak találták ki" - mondja Jacques Mesrine, a francia kriminalisztika talán legismertebb és legveszélyesebb bűnözője. Az egyszerű munkásszülők gyermeke megjárta az algériai háborút. Miután három esztendővel később hazatért, könnyű pénzkereseti forrás után nézett. Az egyik rettegett bűnbanda tagja lett, bankokat rabolt, gyilkolt és más erőszakos bűncselekményeket követett el. Az sem törte meg, amikor a zsaruk 1962-ben elfogták és rács mögé került. Amikor forróvá vált a lába alatt a talaj, a kedvesével Kanadába szökött.
"A kis katona" az algériai háború sajátos ábrázolása. A francia cenzúra három és fél éves "porosodásra" ítélte Godard alkotását. Bruno Forestier titkos küldetést teljesít Genfben, ahol találkozik Veronikával. Ismeretségük szerelmi viszonnyá válik. Bruno feletteseinek kéttségeik vannak ügynökük megbízhatóságát illetően. Parancsba kapja, hogy öljön meg egy algírokkal szimpatizáló újságírót. Ez idő alatt az FLN harcosai elkapják és megkínozzák őt. Kiderül, hogy az elkövetőkkel együttműködő Veronika elárulta a férfit. Brunonak sikerül elszöknie. Megtalálja Veronikát, akinek végül megbocsát. El akarnak szökni, hogy elfelejtsék ezt az egész szörnyűséget. Sajnos Bruno felettesei nem hajlandóak szemet hunyni az eset felett, ezért elrabolják és meggyilkolják Veronikát.
Happily married with a daughter, Marc is a successful real estate agent in Aix-en-Provence. One day, he has an appointment with a woman to view a traditional country house. A few hours later, Marc finally puts a name to her face. It's Cathy, the girl he was in love with growing up in Oran, Algeria, in the last days of the French colonial regime. Marc hurries to her hotel. They spend the night together. Then she's gone again. And Marc's mother tells him Cathy never left Algeria. She was killed with her father in a bombing just before independence...
1962-ben az algériai háború idején, Dél-Franciaország egy kisvárosában három gimnazista barát, Maité, Serge és Francois, az érettségire és a közelgő nyárra készül. Új tanuló érkezik az osztályukba, a mindig bajt keverő Henri, aki algériai francia szülők gyermeke. Algéria függetlenségét radikálisan ellenző fiú nézetei szemben állnak Maité véleményével, ennek ellenére a lány egyre jobban tetszik neki. Francois, aki ugyancsak szimpatizál a lánnyal, megdöbben, amikor homoszexuális hajlamokat fedez fel önmagában. A négy barátnak fel kell tárnia érzelmeit és politikai nézeteit.
Algéria, 1954. A függetlenségi háború szele a távoli völgyet is eléri. Daru, a francia hadsereg egykori katonája, ma pedig a falusi iskola tanára, és Mohamed követője két tűz közé kerül. Spanyol ősöktől született Algériában, ezért a helyiek és a gyarmatosítók egyaránt idegennek tartják. Amikor vonakodva beleegyezik, hogy a gyilkossággal vádolt disszidenst elkíséri a körzeti rendőrőrsre, nem várt események sorozata veszi kezdetét. A két különböző embernek össze kell fogni, ha életben akarnak maradni.
After a bad breakup, a college-aged Parisian moves into her father's flat only to discover that he is living with his new girlfriend - a young woman her age.
Az algériai háború a mai napig olyannyira érzékeny pontja a francia történelemnek, hogy Florent Siri munkája is csak két év jegelés után kerülhetett nemzetközi forgalmazásba, noha a konfliktust a lehető legobjektívebb módon ábrázolja. Mindkét oldal megkapja ugyanis a magáét, hiszen a háborút szabályok nélkül, a legnagyobb brutalitással vívták franciák és olyan felkelők, akik közül annak idején sokan francia mundérban harcoltak a németek ellen.
Algiers, a few years after the civil war. Amal and Samir have decided to celebrate their twentieth wedding anniversary in a restaurant. While on their way, their share their views on Algeria: Amal talks about lost illusions and Samir about the necessity to cope with them. At the same time, their son Fahim and his friends Feriel and Reda are wandering about in a hostile Algiers about to steal their youth.
A "Reformed Colonel" is found dead in Paris, a couple of decades after Algeria's struggle for independence was won from France. Lieutenant Galois is assigned the investigation of this murder. She receives the diary of Lieutenent Guy Rossi who served under The Colonel in Algeria in 1956, and has been reported as missing in action since 1957. The revelations found in Rossi's diary go far beyond The Colonel's actions in Algeria, and give an insight on how dirty Algeria's War for Independence really was.
During a televised debate on the Algerian war in the early 1980s, Professor Paulet denounced the methods of Captain Caron, killed in action in 1957. The widow of the captain, Patricia, decided to file a defamation suit.
The son of a French colonialist in Algeria returns to Algeria after learning that his father is ill. Memories from childhood return. He also must deal with some problems involving the Algerian fight for independence.
Parisian authorities clash with the Front de Libération Nationale (FLN) in director Alain Tasma’s recounting of one of the darkest moments of the Algerian War of Independence. As the war wound to a close and violence persisted in the streets of Paris, the FLN and its supporters adopted the tactic of murdering French policemen in hopes of forcing a withdrawal. When French law enforcement retaliated by brutalizing Algerians and imposing a strict curfew, the FLN organizes a peaceful demonstration that drew over 11,000 supporters, resulting in an order from the Paris police chief to take brutal countermeasures. Told through the eyes of both French policemen as well as Algerian protestors, Tasma’s film attempts to get to the root of the tragedy by presenting both sides of the story.
A meticulous chronicle of the evolution of the Algerian national movement from 1939 until the outbreak of the revolution on November 1, 1954, the film unequivocally demonstrates that the "Algerian War" is not an accident of history, but a slow process of suffering and warlike revolts, uninterrupted, from the start of colonization in 1830, until this "Red All Saints' Day" of November 1, 1954. At its center, Ahmed gradually awakens to political awareness against colonization, under the gaze of his son, a symbol of the new Algeria, and that of Miloud, half-mad haranguer, half-prophet, incarnation of Popular memory of the revolt, the liberation of Algeria and its people.
In 1950, in Algeria, in a village in Kabylia, Algerian resistance fighters resisted the French occupation army. Bachir returns to the village to escape the clashes ravaging Algiers. In Thala, he has two brothers, Ali and Belaïd. The first is engaged with the ALN (The National Liberation Army) and fights against the colonizer. His second brother, Belaïd, the eldest, is convinced of a French Algeria. His family torn apart, Bachir decides to join the war and takes sides against the repression of the French army. The French army is trying in vain to turn the population against the insurgents by using disinformation. The more time passes, the more the inhabitants of the village and surrounding areas, oppressed, rally to the cause of the FLN, their houses and their fields will be burned... Adaptation to the cinema of the eponymous novel Opium and the Stick, published in 1965, by Mouloud Mammeri, the film was dubbed into Tamazight (Berber), a first for Algerian cinema.
The writer Louis Gardel remembers his youth in Algeria. In 1955, Louis is 15 years old and lives with his grandmother Zoé. Zoé is friend with president Steiger, leader of the French settlers but also with the old Arab Bouarab. One night looking at the Bay of Algiers, Louis is convinced that the world in which he has grown will disappear. The first events of the War of Independence have begun. The young boys and young girls have a good time at the seaside: swimming, dancing, flirting. But, little by little, the war becomes part of their daily life.
Charles de Gaulle, the first president (1958-1969) of the Vth Republic, France’s current system of government, left his mark on the country . He was statesman of action and has been compared to a monarch. This film depicts the general’s personality through the great events of his presidential term, at a time when the world was undergoing considerable changes.
“La Voix du Peuple,” composed of archival photographs by René Vauthier and others, exposes the root causes of the armed conflict of the Algerian resistance. Participating in a war of real images against French colonial propaganda, these images aimed to show the images that the occupier had censored or distorted, by showing the extortions of the French occupation army: torture, arrests and arbitrary executions, napalm bombings, roundabout fires, erasing entire villages from the map, etc. This is what the French media described as a “pacification campaign”.
On November 1, 1954, the National Liberation Front of Algeria announced the war for the country's independence. France, colonizer since 1830, hastened to reinforce its military contingent in the four corners of the country and to prevent the advance of the rebels. A little Chaoui, born in a mountainous region of the country, sees his placid childhood collapse in the middle of a crossfire that he does not understand. The story, inspired by real testimonies, is constructed with images from the archives of the French army. From this apparently dissociated dialogue between image and word arises a sensitive homage to the memory that rests in the archives and to the ignored voice of its protagonists.