A film több átlagos amerikai állampolgár ügyének bemutatásával nyit, akiknek életét szétzilálta, tönkretette - és néhány esetben bevégezte -, valamiféle egészségügyi ellátási katasztrófa, így nyilvánvalóvá válik, hogy a válság nem csupán azt a 47 millió polgárt érinti, akik biztosítás nélkül élnek, hanem azokat is, akik lelkiismeretesen fizetik járandóságaikat, ám a bürokrácia bármikor lesújthat rájuk is. Miután bemutatja, hogyan is került ilyen szörnyű állapotba a rendszer (a rövid válasz a profittermelés és Nixon elnöksége), a rendező magával visz minket egy földkörüli útra, amely során olyan országokat is meglátogatunk, mint Kanada, Nagy-Britannia és Franciaország, ahol minden állampolgár alanyi jogon részesül ingyenes egészségügyi ellátásban.
A címben említett Roger nem más, mint Roger B. Smith, a világrangelső autóipari óriás, a General Motors elnök-vezérigazgatója. Az "én" pedig természetesen Michael Moore, a botrány-dokumentumfilmes, akinek feltett szándéka, hogy Roger kameravégre kerüljön. De a találkozó csak nem akar létrejönni, pedig Michaelnek lenne egy keresetlen kérdése: vajon az extraprofitot termelő General Motors miért záratja be a Flint városában lévő legrégibb gyárait, emberek tízezreit téve ezzel az utcára. Michael Moore erre keresi a választ lassan tönkremenő szülővárosával kapcsolatban, s ha Roger nem áll kötélnek, akad interjúalany bőven, aki nem rejti véka alá véleményét...
Michael Moore filmje provokatívan és komikusan szemléli a kort, amelyben élünk, és felteszi a Trump-korszak két legfontosabb kérdését: hogyan jutottunk idáig - és hogyan tudunk kijutni innen?
Kiindulásul véve a sokat vitatott 2000-es választásokat, Moore bemutatja George W. Bush valószerűtlen felemelkedését, melynek eredményeként az olaj-bizniszben tevékenykedő bukott üzletemberből a világ vezető nagyhatalmának első embere lett. Ezt követően Moore felnyitja Bush privát Pandora szelencéjét: bemutatja milyen szoros baráti szálak fűzik a családot és üzlettársaik körét, a Szaúd-Arábiai királyi családhoz és a bin Laden-rokonsághoz. Az Iraki háború kitörésekor Moore mély együttérzéssel és visszafojtott haraggal vizsgálja az emberi szenvedéseket. Miközben az amerikai hátországot elárasztják a háború következményeivel birkózó családok hatásos portréi, az amerikai katonáknak a kiábrándultsággal és az iraki frontvonal valós borzalmaival kell szembenézniük. A helyzet abszurditását és botrányosságát csak fokozza Moore beszámolója arról, hogy az üzleti élet vezetői hogyan igyekeztek hasznot húzni az emberi szenvedésből, az iraki olajból és az amerikai adófizetők véréből és dollárjaiból?
1999. április 20-án, azon a napon, amikor az USA a legnagyobb erejű bombázást hajtotta végre a koszovói háborúban, a Columbine középiskolában vérengzés történt: diákok lőttek diáktársaikra. Ez a megrázó eset indította Michael Moore-t, hogy elkészítse merész dokumentumfilmjét az Egyesült Államok és az agresszió kapcsolatáról. Elevenbe vágóan éles szellemmel indul Moore felfedezőútra Amerika szívébe, hogy lássa és láttassa, miért van tele brutális erőszakkal az amerikaiak élete, miközben megállás nélkül a boldogságot keresik.
Az Egyesült Államokban gyengül a gazdaság, az elnök népszerűsége pedig a mélyponton van - csak egy jó kis háború segíthet. Sajnos azonban az oroszokat nem érdekli a dolog. Viszont itt ez hatalmas és gazdag ország a szomszédban: mi lenne, ha az USA hadat üzenne Kanadának?
Michael Moore a pályája során állandóan visszatérő gondolatot boncolgatja: hogyan hat a kapitalizmus az amerikaiak mindennapjaira? A kérdés nem is lehetne aktuálisabb a 2008-as világválság kirobbanása óta, hiszen a sokak által "amerikai álomként" ismert csoda ma már inkább "amerikai rémálom". Vajon milyen árat kell még az USA-nak fizetnie a kapitalizmusimádata miatt? Családok mennek tönkre, az emberek sorra vesztik el állásukat, otthonukat, felélik megtakarításaikat. Moore elvezet minket az átlagemberek otthonába, kiknek az élete fenekestül felfordult, ugyanakkor elindul Washingtonba is, hogy megkeresse a felelősöket a kialakult helyzetért.
Az ellentmondásos dokumentumfilmes, Michael Moore a Where to Invade Next című alkotásában annak próbál utánajárni, mit profitálhatna az Egyesült Államok más nemzetektől. Moore játékosan 'megszállja' ezeket az országokat, miközben a válaszokat keresi.
Michael Moore, az amerikai álom fáradhatatlan kritikusa országjáró körútra indul új könyve, az "Ezt építsd le, avagy egy fegyvertelen amerikai fenyegetései" népszerűsítése kapcsán. Ennek apropóján suttyomban összetrombitálja a régi stábot, s új filmet forgat: ezúttal a könnyűipart tűzi kameravégre. Ha a világ vezető hatalma, a "Hű, de nagy" Egyesült Államok gazdasága tényleg olyan jól megy, ha a munkanélküliség negatív csúcsot dönt, akkor miért zárnak be sorra a gyárnak? A tőkések, még olyan extraprofitot termelő megavállalatok is, mint a Nike, a Procter & Gamble vagy a PayDay miért telepítik át a termelést Mexikóba vagy Indonéziába? Emberi, ami itt történik?
Oscar-winner Michael Moore dives right into hostile territory with his daring and hilarious one-man show, deep in the heart of TrumpLand in the weeks before the 2016 election.
Michael Moore, a Fahrenheit 911 című film rendezője, 2004-ben az amerikai elnökválasztás előtt, országjáró kampánykörútra indult. Azt szerette volna elérni, hogy az amerikai állampolgárok nyissák fel végre a szemüket és értsék meg, hogy George W. Bush a hazugságok és a halott katonák árán akar elnök maradni.
During the 2004 presidential election, Michael Moore set off on a 60 city tour (mostly colleges), making stops in the 20 battleground states, to help raise voting awareness.
Theatrical packaging of three comic shorts: Dean Parisot & Steven Wright's comedy "The Appointments of Dennis Jennings" (1988), Michael Moore's documentary "Pets or Meat" (1992), and Mike Leigh & Jim Broadbent's satirical mockumentary "A Sense of History" (1992).
Follow-up to Roger & Me.