Robert Aske több ezer zarándokkal vonul az udvar elé, hogy tiltakozzon Cromwell ellen, aki újabb egyházi reformokat vezet be, méghozzá Henrik teljes támogatásával. Anna arra ösztönzi férjét, hogy vegye ismét kegyeibe egykor kitagadott lányát, Máriát. Ezzel újabb pártfogókat szerez magának az udvarban.

Aske követei megérkeznek Henrikhez, aki hajlik a tárgyalásokra, ha a lázadók azonnal leteszik a fegyvert. Folyamatos üzengetés után a király megígéri, hogy összehívja a rendkívüli parlamentet, ami Yorkban fog ülésezni, és dönt a lázadók követeléseikről. Nagyon bűzlik ez az egész, de Aske elhiszi, és ki is hirdeti népe előtt, hogy vége a harcnak, menjenek haza karácsonyozni. Őt magát Henrik személyesen hívja meg az udvarba, hogy kicsit elbeszélgessen vele, és megígéri, hogy nem esik majd semmi bántódása, sőt, ha jó lesz, még jutalmat is kap.

Henrik látszólag minden követelésre igent mond a felkelőknek, ám kiváló politikusként olyan feltételekhez köti teljesítésüket, amiket nem mindenki tud betartani. Csak várakoznia kell, hogy ellenfelei hibázzanak, s máris felségárulással elítélhetővé válnak, és így még a kezét sem kell beszennyeznie. Charles korántsem ilyen elégedett, az ő feladata ugyanis az ítéletek végrehajtása, amivel lelkiismerete nem ért egyet. Ráadásul Cromwell kevesli a megbüntetett felkelők számát, és újabb akasztásokat követel.

Telik-múlik az idő, Henrik levelet kap Pole bíborostól, amiben válogatott sértésekkel illeti őt, majd megtudja, hogy az ifjú pap már a francia királlyal tárgyal. Henrik Sir Francist bízza meg, hogy vegye rá a francia kollágáját Pole kiadására. Brandon északra indul gyilkolni, Aske és Ellerker bíróság elé kerül, majd Asket kivégzik. Henrik megparancsolja az egyházi vezetőknek, hogy tartsanak ülést, és határozzanak végre az anglikán egyház alapvető hittételeiről. Jane egészséges kisfiúval ajándékozza meg Henriket. A boldog idők azonban gyorsan véget érnek, a királyné ugyanis elkezdett haldokolni.

Az öröm és a gyász jellemzi a királyi udvart. Végre rendeződött az utódlás kérdése, 1537. október 12-én fia született a királynak. Ugyanakkor a királynő, Jane Seymour gyermekágyban meghal. Miközben Henrik a feleségét gyászolja, az ellenségei kihasználva az alkalmat leszámolnak néhány királypártival. Cromwell elégedetlen a király lépéseivel. Úgy érzi, hogy a katolicizmus még túl erős Angliában, az új református egyház még nem nyugszik elég szilárd alapokon az országban.

Henrik kinevezi Sir Charles-t az udvar vezetőjének arra az időre, amíg ő távol van. Cromwell számára ez felér egy halálos üzenettel. Már nem kérdés számára, hogy elvesztette a király bizalmát, aki csak az alkalmat keresi, hogy vétségen kapja. A küldöttek elutaznak Henrik házassági ajánlataival, ám cserébe a király portrékat követel a hercegnőkről.

Háború fenyegeti Angliát. Róma támogatásával, a katolicizmus védelmében Franciaország és Spanyolország szövetségre lép egymással. VIII. Henrik politikai indíttatású házasságot köt. Feleségül veszi Klevei Annát, a német protestáns hercegnőt. Bár személyesen sohasem találkoztak, Henriknek tetszett ifj. Hans Holbein a hercegnőről készített képe. A frigy következtében szövetség jön létre a német protestánsokkal, ellensúlyozva ezzel a francia-spanyol tengelyt.

Mária beleszeret a királyné öccsébe, Fülöpbe, annak ellenére, hogy a férfi lutheránus. Sir Charles és Seymour addig ügyeskednek, míg sikerül Cromwellt csőbe húzniuk, aki elvesztette a király támogatását, az új királyné, Anna hercegnő miatt. Henrik addig szorongatja a jogászait, amíg azok találnak egy kapaszkodót a házasság érvénytelenítésére.

1540, VIII. Henrik uralkodásának harmincadik éve. London a hosszú, forró nyártól szenved. Míg az alattvalók kókadoznak a hőségtől, a király életereje nem csökken. Henrik házasságot köt az alig tizenhét éves Katherine Howarddal. Az ötödik feleség nemcsak az életkorát tekintve különbözik a korábbiaktól, de alacsony sorból származik és egy akaratos fiatal lányoknak fenntartott panzióban fedezték fel a király barátai. A gyermekkori barátnője, Joan Bulmer lesz az udvarhölgye, aki sok botrányos részletet tud a múltjából. A király jóképű lovásza, Thomas Culpepper nem titkolja az új királynő iránt érzett vonzalmát.

Nemcsak Henrik lovászában, Thomas Culpepperben kelt vágyakat az ifjú királynő. Sok férfi epekedik Katherine után, nem kevésbe a király, aki ajándékok sorával halmozza el feleségét. Lady Rochford számos szaftos pletykát hall az úrnőjéről a királynő udvarhölgyétől, Joan Bulmertől. Lady Rochford igénybe veszi Culpepper szolgálatait. Amikor megtudja, hogy a férfi a királynőre pályázik, felajánlja, hogy segít neki az elcsábításában. A karácsonyi mulatság részeként Henrik meghívja előző feleségét, Klevei Annát a palotába. Míg az öregedő király korán aludni tér, a két feleség remekül szórakozik együtt.

A fiatal feleség jótékony hatással van a korosodó királyra. Henrik jókedvű és boldog, toleránsabb és megbocsátóbb, mint a régi Henrik. Megkegyelmez egy bűnözőnek, meglátogatja az elhidegült lányát, Erzsébet hercegnőt, és észak-angliai látogatást tervez a lázadók földjére. A király nem tudja, hogy a felesége - Lady Rochford közbenjárásával - a lovászával flörtöl. Már csak azért sem, mert más foglalkoztatja: az egykor csúnyának tartott feleségével, Klevei Annával bújik ágyba. A király északra, Lincoln városába látogat, és megbocsát a városnak a lázadásért.

Henrik a yorkshire-i Pontecraft kastélyba látogat, ez volt az egyetlen királyi tulajdon, amelyet a lázadók elfoglaltak. Henrik valósággal megfiatalodik az Észak-Angliában tett utazástól, féktelen vágyat érez a királynő iránt. Katherine azonban mással van elfoglalva, felbukkant egy férfi a múltjából. Francis Dereham egyike azon férfiaknak, akikkel viszonya volt, mielőtt feleségül ment Henrikhez. A férfi megzsarolja, hogy munkát adjon neki. A baj nem jár egyedül. Henrik névtelen levelet kap, melyben a felesége szexuális kapcsolatait taglalják. Henrik nyomozást rendel el, melynek vezetésével Lord Hertfordot bízza meg.

A király parancsára Katherine-t bezárják a lakosztályába, látogatókat sem fogadhat. A nyomozás gyorsan halad, Henriket felzaklatják a feleségéről szóló információk. Francis Derehamet letartóztatják. A férfi bevallja a viszonyukat, és elmondja, azt tervezték, hogy összeházasodnak. Henrik eltávolíttatja az udvarból Katherine-t, és visszavonják a királynői címét. A fellebbezését figyelmen kívül hagyják, és örülhet, hogy egyáltalán életben maradt. Derehamet megkínozzák, hogy bevallja a házasságtörést. Mindent tagad, és Culpeppert vádolja, akit elfognak. A király díszebédet ad, melyen 26 fiatal nő is részt vesz.

A megint nőtlen Henrik a parlamenttel visszaállíttatja a két lánya, Mária és Erzsébet öröklési jogait. A király Hertfordot és Surrey grófját északra küldi, hogy figyelmeztessék Skócia királyát, hogyha tovább folytatja erőszakos lépéseit, az nem marad megtorlatlanul. Az ellentétek a Solway Moss-i csatában csúcsosodnak ki. Eközben a király szemet vet a vonzó Catherine Parr-ra. A katasztrofálisan végződött házassága után éppen egy érett asszony az, akire szüksége van. Franciaország és a Szent Római Birodalom nézeteltérésében mindkét fél Henrik támogatását keresi. Az udvar meglepetésére Henrik a katolikus császár oldalára áll.

Henrik feleségül veszi Catherine Parr-t. Az esküvőn Mária és Erzsébet hercegnő is részt vesz. Catherine eltökélt szándéka, hogy szerető mostohaanyja lesz a király gyermekeinek. A tervek készen állnak Franciaország megszállására. A csapatok parancsnokává Charles Brandont nevezik ki. Henrik vendégül látja az udvarban a szövetségese, Károly császár megbízottjait. A katolikus befolyás erősödésével Gardiner püspök nyomozni kezd az új királyné vallási meggyőződését illetően. Azt pletykálják ugyanis, hogy protestáns. Amikor a királyt betegség dönti ágynak, a felesége odaadóan ápolja.

Henrik ugyan nincs jó állapotban, de feltett szándéka, hogy elfoglalja Franciaországot, melyet egykor fiatalsága reményének is tartott. 1544-ben Boulogne-t kezdik ostromolni az angol csapatok. Az ostrom elhúzódik, és járvány üti fel a fejét a táborban, a király azonban elégedett, hogy a csatamezőn van, a sátrában étkezik, és vendégeket fogad. Végül egy robbantással sikerül rést ütni a falon, és a védők megadják magukat. Henrik diadalmasan tér vissza Angliába, bár a háború sok pénzbe és emberéletbe került az angoloknak. A győzelem örömére Henrik országszerte ünnepségeket szervez.

Surrey earlje hatszáz embert veszít egy, a franciákkal vívott értelmetlen ütközetben. Henriknek a Boulogne ostrománál szerzett lábsebe elfekélyesedik, és az is zavarja, hogy az olvasáshoz szemüveget kell használnia. A hírek szerint a francia király háborúra készül, de még rosszabb, hogy a szövetséges Károly császár angol hajókat foglalt le. Gardiner püspök növekvő befolyását jelzi, hogy a katolikus Risleyt nevezik ki lordkancellárnak. A lutheránusok folytatják a reformjaikat, amelyek egyik új eleme a női prédikátorok megjelenése. Risley eretnekség vádjával letartóztatja az egyik női prédikátort. Gardiner és szövetségesei csapdát állítanak a királynőnek.

Henrik békét köt a franciákkal, ám ennek fejében arra kényszerül, hogy feladja Boulogne-t. A haragot azonban melankólia váltja fel, amikor megtudja, hogy régi barátja és ellensége, a francia király haldoklik. Henrik egyre többet foglalkozik az elmúlás gondolatával. Miközben az egészsége egyre romlik, megkezdődik a helyezkedés az udvarban. Egyesek Edward herceget, a Jane Seymourtól született fiút szeretnék a trónon látni, míg a Gardiner püspök körül formálódó másik csoport a katolikus Erzsébetet látná szívesen az ország élén. Első lépésként Gardiner letartóztatási parancsot ad ki a királynő, Catherine Parr ellen.