Van egy nagyszerű hely Londonban. Bertram Szállónak hívják. Mintha csak száz évet visszaforgott volna az idő. Csupa olyan ember, akikkel máshol nem lehet találkozni. Csodálatos öreg hercegnők. Történhet vajon ilyen hamisítatlan, békebeli környezetben - bűntény?

Frederick Treves, az idős jogász a következőket mondja Miss Marple-nek: "Szeretem a jó detektívregényeket. De, tudják, egyik sem a megfelelő momentummal kezdődik! Folyton a gyilkossággal kezdik. Pedig a gyilkosság már a vége. A történet már jóval előbb elkezdődik... olykor évekkel előbb... Mindazon okokkal és eseményekkel, melyek egyszer csak bizonyos embereket egy bizonyos időben, s egy bizonyos helyen összehoznak." A tökéletes Agatha Christie-féle krimirecepthez már nem is kell más ezeknek a bizonyos személyeknek a részéről, mint némi pénzsóvárság, féltékenység és rengeteg gyűlölet.

Miss Marple levelet kap az elhunyt milliomos, néhai Jason Rafiel ügyvédjétől, amelyben arra kérik fel, hogy nyomozzon ki egy feltételezett bűntényt, amely után sem bűnjel, sem másféle nyom nem maradt. Mint a levélből kiderül, Jason Rafiel Marple kisasszonyt egy csodálatos busz-körutazásra is befizette. A program szerint az utasok a legszebb régi udvarházakba és parkokba látogatnak el. És ez még nem minden: amennyiben Marple kisasszony megfejti a rejtélyt, 20 ezer font lesz a jutalma. Az útitársai közt van Elizabeth Temple, aki az ősi Rafiel házat, az Abbey Ducis-t akarja felkeresni. A hölgy különös történeteket tud a Rafiel famíliáról... Aztán egy nap szörnyű dolog történik: Elizabethet egy felülről lezuhanó márványszobor halálra zúzza. Miss Marple nyomozni kezd.