Az ifjú katona 1795-ben megismerkedik Josephine de Beauharnais-val. Amikor megfékezi a királypárti lázadást és megmenti a forradalmat, elindul a dicsőség felé vezető úton. 27 évesen szerelemből nőül veszi Josephine-t, és útnak indul Olaszországba, hogy szembeszálljon a köztársaságot fenyegető újabb veszéllyel. Az osztrákok elleni győzelem után új hadjáratot indít, a célpont ezúttal Egyiptom, ahol serege ugyan kudarcot vall, tudományos téren azonban sikert arat. Amikor visszatér Franciaországba, testvéreivel és Fouchéval államcsínyt hajt végre: a világ megismeri Bonaparte Napóleon nevét.

Párizs, 1800 karácsonya. Bár a szomszédos államok nem fogadják el Napóleon legitimitását, Franciaországban egyre jobban megszilárdul a hatalma. A jakobinusok még azt az embert látják benne, aki képes megakadályozni a királyság visszaállítását. A pápa, aki reméli, hogy Franciaország visszatér az egyházhoz, támogatja Napóleon megkoronázását. 1805-ben Napóleon már Anglia leigázására készül, amikor tudomására jut, hogy az osztrákok és az oroszok Franciaország lerohanására készülnek. Azonnal ellentámadást indít, és Austerlitzban győzelmet arat.

Az Eylau-i keserű győzelem után Napóleon a tartós béke reményében aláírja Sándor cárral a Tilsit-i békét. Amikor az angolok Lisszabonnál partra szállnak, Napóleon Spanyolországon át elindul Portugália felé. A spanyolok azonban nem látják szívesen a francia hadsereget, ezért büntetésül Napóleon saját bátyját ülteti a spanyol trónra. Caroline nővére közben igen merész tervet sző, ám Napóleon hazatérve bosszút áll az árulón. Miután Josephine-ről kiderül, hogy nem lehet gyermeke, Napóleon felbontja házasságát, és feleségül veszi az osztrák császár lányát, Mária Lujzát, akitől hamarosan fia születik.

1812 ősze. Napóleont és seregét legyőzi az orosz tél, és visszavonulásra kényszerül Oroszországból. Napóleon már békét szeretne, de ellenfelei új háborút indítanak. Amikor az ellenség már a francia határoknál jár, a császárt legközelebbi hívei is cserbenhagyják. Visszaállítják a monarchiát és Napóleont Elba szigetére száműzik. A néhai császár azonban mindent egy lapra tesz fel: partra száll. A nép lelkesen fogadja, XVIII. Lajos pedig menekül. Waterloonál azonban legyőzik, és örökre száműzik Szt. Ilona szigetére.