David Robert Jones (8 January 1947 – 10 January 2016), known professionally as David Bowie, was an English singer, songwriter and actor. He was a figure in popular music for over five decades, regarded by critics and musicians as an innovator, particularly for his work in the 1970s. His career was marked by reinvention and visual presentation, his music and stagecraft significantly influencing popular music. During his lifetime, his record sales, estimated at 140 million worldwide, made him one of the world's best-selling music artists. In the UK, he was awarded nine platinum album certifications, eleven gold and eight silver, releasing eleven number-one albums. In the US, he received five platinum and seven gold certifications. He was inducted into the Rock and Roll Hall of Fame in 1996.

Born and raised in South London, Bowie developed an interest in music as a child, eventually studying art, music and design before embarking on a professional career as a musician in 1963. "Space Oddity" became his first top-five entry on the UK Singles Chart after its release in July 1969. After a period of experimentation, he re-emerged in 1972 during the glam rock era with his flamboyant and androgynous alter ego Ziggy Stardust. The character was spearheaded by the success of his single "Starman" and album The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars, which won him widespread popularity. In 1975, Bowie's style shifted radically towards a sound he characterised as "plastic soul", initially alienating many of his UK devotees but garnering him his first major US crossover success with the number-one single "Fame" and the album Young Americans. In 1976, Bowie starred in the cult film The Man Who Fell to Earth and released Station to Station. The following year, he further confounded musical expectations with the electronic-inflected album Low (1977), the first of three collaborations with Brian Eno that would come to be known as the "Berlin Trilogy". "Heroes" (1977) and Lodger (1979) followed; each album reached the UK top five and received lasting critical praise.

After uneven commercial success in the late 1970s, Bowie had UK number ones with the 1980 single "Ashes to Ashes", its parent album Scary Monsters (And Super Creeps), and "Under Pressure", a 1981 collaboration with Queen. He then reached his commercial peak in 1983 with Let's Dance, with its title track topping both UK and US charts. Throughout the 1990s and 2000s, Bowie continued to experiment with musical styles, including industrial and jungle. Bowie also continued acting; his roles included Major Celliers in Merry Christmas, Mr. Lawrence (1983), the Goblin King Jareth in Labyrinth (1986), Pontius Pilate in The Last Temptation of Christ (1988), and Nikola Tesla in The Prestige (2006), among other film and television appearances and cameos. He stopped concert touring after 2004 and his last live performance was at a charity event in 2006. In 2013, Bowie returned from a decade-long recording hiatus with the release of The Next Day. He remained musically active until he died of liver cancer two days after the release of his final album, Blackstar (2016).

David Robert Jones, dit David Bowie, est un musicien, chanteur, auteur-compositeur-interprète et acteur britannique né le 8 janvier 1947 à Londres et mort le 10 janvier 2016 à New York.

Après des débuts entre folk et variété dans la seconde moitié des années 1960 et un détour par le mime, Bowie se fait connaître du public avec la chanson Space Oddity (1969), dans laquelle il introduit le personnage du Major Tom, un alter ego qui reviendra régulièrement au long de sa carrière. Il accède ensuite à la notoriété en incarnant le personnage flamboyant de Ziggy Stardust, qui devient l'une des figures de proue du courant glam rock avec l'album The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars (1972) sur lequel il est épaulé par le guitariste Mick Ronson. Bowie s'intéresse ensuite aux musiques noires (R'n'B, soul et funk), décrochant son premier no 1 aux États-Unis avec la chanson Fame (1975). Il s'expatrie ensuite à Berlin-Ouest pour se tourner aux côtés de Brian Eno vers la musique électronique. Il produit entre 1977 et 1979 sa «trilogie berlinoise» (Low, "Heroes" et Lodger), considérée comme un de ses sommets artistiques.

Dans les années 1980, Bowie devient une icône pop mondiale avec Let's Dance, chanson et album de dance-rock coproduits par Nile Rodgers (1983). Il atteint le sommet des hit-parades et remplit des stades dans le monde entier. À la fin de la décennie, il forme le groupe de rock alternatif Tin Machine qui publie deux albums. Tout au long des années 1990, il continue à s'essayer à de nouveaux genres, de la house de Black Tie White Noise (1993) à la techno de Earthling (1997) en passant par la musique industrielle de 1. Outside (1995). Son activité musicale publique se raréfie après 2004; il se produit sur scène pour la dernière fois en 2006.

Après une décennie de silence, il sort en 2013 l'album The Next Day. Son dernier album studio, le jazzy Blackstar, paraît le 8 janvier 2016. Sa mort, deux jours plus tard, d'un cancer du foie dont il n'avait pas révélé l'existence au public, crée une grande émotion dans le monde de la musique et offre un grand succès à cet ultime album à la dimension testamentaire évidente.

Durant plus de cinq décennies d'une carrière marquée par des changements fréquents de style, une réinvention permanente de son personnage et de ses approches musicales, il s'est imposé comme un des artistes musicaux les plus originaux, les plus importants et novateurs de la musique pop et rock. Il laisse derrière lui un univers musical unique, empreint de science-fiction et volontiers psychédélique, où la tragédie et la comédie se côtoient allègrement. Il a vendu plus de 140 millions d'albums dans le monde et de très nombreux artistes se réclament de son influence. Il est intronisé au Rock and Roll Hall of Fame en 1996. En 2004, le magazine américain Rolling Stone le place en 39e place de son Top 100 des «Plus grands artistes de tous les temps», et 23e de sa liste des «Plus grands chanteurs de tous les temps». ...

Source: Article "David Bowie" de Wikipédia en français, soumis à la licence CC-BY-SA 3.0.

David Bowie (* 8. Januar 1947 als David Robert Jones in London; † 10. Januar 2016 in New York City) war ein britischer Musiker, Sänger, Produzent und Schauspieler. Seit Mitte der 1970er Jahre arbeitete Bowie auch regelmäßig als Schauspieler in Spielfilmen und Fernsehserien. Seine ersten Erfahrungen als Schauspieler sammelte er Ende der 1960er Jahre in dem experimentellen Kurzfilm The Image und in kleinen Promo-Streifen als Pantomime für seinen damaligen Mentor Lindsay Kemp.

1975 castete ihn Nicolas Roeg für die Hauptrolle in dem Spielfilm Der Mann, der vom Himmel fiel, obwohl Bowie keine nennenswerte Schauspielerfahrung hatte. Dieser Film gilt bis heute als seine beste Schauspielleistung. Bowie bemerkte jedoch später selbstkritisch, dass er eigentlich nur sich selbst gespielt habe. Weniger erfolgreich war 1979 seine Darstellung des Paul in Schöner Gigolo, armer Gigolo. 1981 hatte er einen Kurzauftritt in Christiane F. – Wir Kinder vom Bahnhof Zoo. Er ist dort in einem von ihm gegebenen Konzert in Berlin zu sehen. Diese Szenen wurden extra für den Film nachgedreht und mit Archivaufnahmen gemischt. Ein Achtungserfolg gelang ihm 1983 in dem Film Furyo – Merry Christmas, Mr. Lawrence, in dem er an der Seite von Ryūichi Sakamoto unter der Regie des von ihm geschätzten Nagisa Ōshima die Hauptrolle des Major Celliers übernahm. Im selben Jahr erschien der Film Begierde, in dem er an der Seite von Catherine Deneuve spielte und Dotterbart, in dem er einen britischen Fähnrich spielte.

1985 hatte Bowie eine kleinere Rolle in dem Film Kopfüber in die Nacht, einem Thriller von John Landis. 1986 wurde er einem jüngeren Publikum als Koboldkönig Jareth in Jim Hensons Film Die Reise ins Labyrinth bekannt, der weit hinter dem erwarteten kommerziellen Erfolg zurückblieb. Einen Kurzauftritt hatte er in Martin Scorseses Film Die letzte Versuchung Christi von 1988 neben Willem Dafoe und Harvey Keitel als Pontius Pilatus.

Relativ unbekannt geblieben ist seine Hauptrolle in dem Film Houdini & Company – Der Geist des Magiers (The Linguini Incident) von 1991 an der Seite von Rosanna Arquette. In Twin Peaks – Der Film, dem Prequel zur Kultserie Twin Peaks von David Lynch, spielte Bowie 1992 in einer kurzen Sequenz den „längst verloren geglaubten“ FBI-Agenten Phillip Jeffries. Beachtung fand Bowies Auftritt in dem Film Basquiat von 1996 in einer Nebenrolle als Andy Warhol.

2006 war er in einer Nebenrolle als Nikola Tesla in dem Film Prestige – Die Meister der Magie zu sehen. 2007 lieh er seine Stimme dem Lord Königliche Hoheit (Lord Royal Highness) im englischsprachigen Original von SpongeBobs atlantisches Abenteuer.

David Bowie, azaz David Robert Jones 1947. január nyolcadikán született Londonban. Édesanyja pincérnő, míg édesapja hivatalnok volt egy gyermeksegély-szervezetnél. A család 1953-ban Bromley-be költözött, s a helyi iskolában figyeltek fel először különleges énekhangjára, s ezt követően évekig erősítette az iskolai kórus csapatát. A későbbiekben zene- és tánc szakon folytatta tanulmányait. Nagy hatással volt rá Elvis Presley és Chuck Berry munkássága, s maga is zongorázni tanult. A Bromley-i technikai középiskola elvégzése után művészeti és zenei irányban haladt tovább az önkifejezés útján. A modern jazz hatásaként megtanult szaxofonon játszani.

Első szólólemeze 1967-ben jelent meg David Bowie címmel. Ezt számos kisebb-nagyobb sikerű album követte, melyek alkalmával számtalanszor megújult úgy zenei téren, mint személyiségét illetően. Koncertjei felértek egy-egy színházi előadással.

Kiemelkedő albumának tekinthető a Diamond Dogs (1974) című korong, mely hatalmas sztárrá tette. A nyolcvanas években számos világsztárral duettezett. Ebből a korszakból emlékezetes a John Lennonnal rögzített Young Americans (1975) című korong. Ebben az időszakban együtt dolgozott Tina Turnerrel, Mick Jagerrel, a Queennel, Cherrel és Bing Crosby-val is.

A kétezres éveket nagy csendben töltötte, utolsó lemeze a korszakból a ’hours’ (1999), majd csaknem tíz év után tért vissza a The Next Day (2013) című albummal, mely túlszárnyalva korábbi lemezeit a második helyig jutott az amerikai Billboard lemezeladási listán.

2016-ban januárjában jelent meg 25. stúdióalbuma, a Blackstar, mely éppen csak elindult a maga útján. Sikerét a zenész már nem érte meg, ugyanis 2016. január 10-én legyűrte a csaknem másfél éve tartó harc a rákkal.

Filmes munkái sem elhanyagolhatóak. Első jelentősebb szerepével azonnal ismeretséget szerzett magának úgy a filmkedvelők, mint a rendezők körében: egy a bolygójáért harcoló űrlényt alakított a Földre pottyant férfi (1976) című sci-fiben. Marlene Dietrich az ő kedvéért vállalta el utolsó filmes munkáját, így a színészóriás együtt parádézott a zene fenegyerekével a Dzsigolóban (1978). Ezt követte a Boldog Karácsonyt, Mr. Lawrence (1983), majd Scorsese egyedi és filmes berkekben alapműve, a Krisztus utolsó megkísértése (1988) című dráma, melyben Bowie Poncius Pilátus bőrébe bújt. Színészként utoljára az Augusztus (2008) című drámában bukkant fel.

Zeneszerzőként jegyzi a Whistle (2002) és a C.R.A.Z.Y. (2005) című produkciókat, de emblematikus dallamai számos film betétdalaként felcsendültek az évtizedek során.

—

Дэвид Боуи

Британский рок-певец и автор песен, а также продюсер, звукорежиссёр, художник и актёр. На протяжении пятидесяти лет занимался музыкальным творчеством и часто менял имидж, поэтому его называют «хамелеоном рок-музыки». При этом Боуи удавалось сохранять собственный узнаваемый стиль, успешно совмещая его с актуальными музыкальными направлениями. Боуи считается новатором, в частности, благодаря своим работам 1970-х. Он оказал влияние на многих музыкантов, был известен своим характерным голосом и интеллектуальной глубиной созданных им работ.

Выпустив в первые годы своей деятельности альбом David Bowie и несколько синглов, Дэвид Боуи тем не менее стал известен широкой публике лишь осенью 1969 года, когда его песня «Space Oddity» достигла первой пятёрки в британском хит-параде. После трёх лет экспериментов он вновь появился на публике в 1972 году во время расцвета глэм-рока, создав яркий андрогинный образ персонажа по имени Зигги Стардаст. Его хит-сингл «Starman» из знаменитого альбома The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars вошёл в первую десятку хит-парада Великобритании. В период относительно недолгого использования образа Зигги Стардаста Боуи часто применял музыкальные инновации и необычные визуальные постановки.

В 1975 году Боуи добился первого крупного успеха в Америке с синглом номер один «Fame», написанным в соавторстве с Джоном Ленноном и Карлосом Аломаром, и хит-альбомом Young Americans, стиль которого певец описал как «пластиковый соул» (англ. plastic soul). Звук альбома представляет собой радикальный сдвиг в музыкальном стиле Боуи, который первоначально оттолкнул многих британских фанатов певца. Затем он оправдал ожидания своего лейбла и американских поклонников, выпустив минималистский альбом Low (1977) — первый из трёх дисков так называемой «Берлинской трилогии Боуи», записанных совместно с Брайаном Ино в течение последующих двух лет. Все три альбома вошли в пятёрку лучших хит-парада Великобритании и на долгое время снискали крайне положительные отзывы критиков.

Боуи добился признания в том числе и как киноактёр; среди самых известных его ролей — инопланетянин Томас Джером Ньютон в «Человеке, который упал на Землю» (награждён американской кинопремией «Сатурн»), вампир Джон в «Голоде», король гоблинов Джарет в «Лабиринте».

В 2002 году в опросе Би-би-си «100 величайших британцев» Боуи занял 29-е место. На протяжении своей карьеры он продал более 136 миллионов пластинок, тем самым войдя в десятку самых успешных артистов в истории популярной музыки Великобритании. Шесть его альбомов входят в список «500 величайших альбомов всех времён» по версии журнала Rolling Stone (причём первые три из них вышли подряд — с 1972 по 1973 год, остальные три — в 1976—1977 годы). В 2004 году журнал Rolling Stone поставил его на 39-е место в списке «100 величайших исполнителей рок-музыки всех времён» и на 23-е место в списке «100 величайших вокалистов всех времён».

8 января 2016 года, в день своего 69-летия, Боуи официально выпустил альбом Blackstar. Два дня спустя музыкант скончался от рака печени, с которым боролся на протяжении последних полутора лет

Девід Бові (1947-2016) був британським музикантом, співаком, автором пісень, продюсером і актором, який отримав світову славу завдяки своєму внеску в музичну індустрію та впливовим ролям у кіно.

Народившись у Лондоні, Бові розпочав свою музичну кар'єру у 1960-х роках. Він став піонером глем-року, що відрізнявся екстравагантними вбраннями, сміливими виступами та амбіційними музичними експериментами. Його популярні пісні, такі як "Space Oddity", "Changes" і "Ziggy Stardust", стали гімнами поколінь.

Паралельно з музикою, Бові розширив свої таланти й у сфері кіно. Він отримав ряд значних ролей, зокрема в фільмах "The Man Who Fell to Earth" (1976) режисера Ніколаса Роуга, де він втілив головного персонажа Томаса Джерома Ньютона, а також у фільмі "Merry Christmas, Mr. Lawrence" (1983) режисера Нагіси Осіми, де він також зіграв одного з головних героїв.

Девід Бові продовжував працювати як музикант і актор на протязі усієї своєї кар'єри. Він випустив низку успішних альбомів, які стали культовими: "Low", "Heroes", "Let's Dance" та інші. Усі ці твори демонстрували його талант, експериментальний підхід до музики та здатність перетворювати себе в нові образи.

Девід Бові пішов з життя у січні 2016 року, залишивши за собою несказану спадщину в світі музики та кіно. Його вплив на музичну культуру й акторське мистецтво незмінно залишатиметься великим та неосяжним джерелом натхнення для майбутніх поколінь.