Richard Burton CBE, nascut Richard Walter Jenkins (Ponthrydyfen, Gal·les, 10 de novembre de 1925 - Céligny, Suïssa, 5 d'agost de 1984) va ser un actor gal·lès. A l'edat de setze anys, és forçat a deixar l'escola i a trobar un treball. El seu antic professor, Philp Burton, que reconeix el seu talent i l'anima a perdre el seu accent gal·lès, l'adopta legalment i li permet tornar a estudiar. Llavors es converteix en Richard Burton. El 1952, es fa cèlebre pel seu paper en My Cousin Rachel, de Henry Koster, que li valdrà una nominació en els Oscars. El 1954, debuta a la ràdio com a narrador de Under milk wood, de Dylan Thomas, paper que reprendrà en el cinema vint anys més tard. És en el transcurs del rodatge de Cleopatra on coneixerà Elizabeth Taylor, amb la qual mantindrà una relació més que tempestuosa molt mediatitzada. Insomne i alcohòlic notori, es casarà cinc vegades, dues vegades amb Elizabeth Taylor.

Richard Burton CBE (born Richard Walter Jenkins Jr.; 10 November 1925 – 5 August 1984) was a Welsh actor. Noted for his mellifluous baritone voice, Burton established himself as a formidable Shakespearean actor in the 1950s, and he gave a memorable performance of Hamlet in 1964. He was called "the natural successor to Olivier" by critic Kenneth Tynan. A heavy drinker, Burton's perceived failure to live up to those expectations disappointed some critics and colleagues and added to his image as a great performer who had wasted his talent. Nevertheless, he is widely regarded as one of the most acclaimed actors of his generation.

Burton was nominated for an Academy Award seven times, but never won an Oscar. He was a recipient of BAFTAs, Golden Globes, and Tony Awards for Best Actor. In the mid-1960s, Burton ascended into the ranks of the top box office stars. By the late 1960s, Burton was one of the highest-paid actors in the world, receiving fees of $1 million or more plus a share of the gross receipts. Burton remained closely associated in the public consciousness with his second wife, actress Elizabeth Taylor. The couple's turbulent relationship, in which they were married twice and divorced twice, was rarely out of the news.

Description above from the Wikipedia article Richard Burton, licensed under CC-BY-SA, full list of contributors on Wikipedia.

—

Richard Burton, CBE (* 10. November 1925 in Pontrhydyfen, Wales; † 5. August 1984 in Genf, Schweiz), geboren als Richard Walter Jenkins jr., war ein britischer Schauspieler. Burton, der zunächst als Shakespeare-Darsteller hervortrat, gilt als einer der bedeutendsten englischsprachigen Bühnenschauspieler. Darüber hinaus wirkte er in zahlreichen Filmen mit und erlangte in den 1960er Jahren internationalen Starruhm auch durch seine Verbindung mit Elizabeth Taylor. 1952 spielte er mit Olivia de Havilland in seinem ersten Hollywood-Film Meine Cousine Rachel, der ihm eine Oscar-Nominierung einbrachte. Danach folgten Filmerfolge wie Das Gewand und Blick zurück im Zorn. Während er 1960 an der Seite von Julie Andrews in dem Musical Camelot auf der Bühne stand, wurde er für den Monumentalfilm Cleopatra verpflichtet, bei dem er auf Elizabeth Taylor traf.

Von da an stand Burton wegen der wechselvollen und skandalgeprägten Beziehung zu seiner zweimaligen Ehefrau Elizabeth Taylor im Licht der Öffentlichkeit. Der Film Wer hat Angst vor Virginia Woolf? von 1966 wurde, wie auch viele andere Filme, in denen das Paar gemeinsam auftrat, vom Publikum als Projektionsfläche ihres Ehelebens betrachtet.

Das Ehepaar Taylor-Burton war in den 1960er Jahren das bestbezahlte Schauspielerpaar der Branche. Als Burtons beste Leistungen dieser Zeit gelten seine Rollendarstellungen in drei Filmen, jeweils ohne die Mitwirkung von Taylor: Becket (1964), Die Nacht des Leguan (1964) und Der Spion, der aus der Kälte kam (1965).

Für die Verfilmung von Die fünfte Offensive – Kesselschlacht an der Sutjeska (1973), die die Schlacht an der Sutjeska rekonstruiert, wurde, zu dieser Zeit ungewöhnlich für eine osteuropäische Filmproduktion, mit Burton ein westlicher Spitzendarsteller verpflichtet. Burton spielte weiterhin auch Theater, sein Erfolg im Kino ließ in den 1970er Jahren aber nach. Im Verlauf dieses Jahrzehnts trat Burton zunehmend in Filmen auf, die betont kommerziell ausgerichtet waren und ihm hohe Gagen einbrachten. 1980 erlebte Camelot mit ihm in der Hauptrolle seine Wiederaufnahme, 1983 stand er das letzte Mal gemeinsam mit Elizabeth Taylor in der Theaterkomödie Private Lives von Noël Coward auf der Bühne.

Burton hat im Verlauf seiner Karriere in fast 70 Spielfilmen mitgewirkt, darunter in Wer hat Angst vor Virginia Woolf?, Der Exorzist II – Der Ketzer, Steiner – Das Eiserne Kreuz II und Die Wildgänse kommen. Sein letzter Film war 1984, nach dem gleichnamigen Roman von George Orwell. Kurz nach Abschluss der Dreharbeiten erlitt er in seinem Haus in Céligny eine Hirnblutung, an der er verstarb. Burton war siebenmal für einen Oscar nominiert, ohne je einen zu erhalten. Quelle: Wikipedia

Sir Richard Burton (született: Richard Walter Jenkins, Egyesült Királyság, Wales, Pontrhydyfen, 1925. november 10. – Svájc, Céligny, 1984. augusztus 5.) Golden Globe- és BAFTA-díjas walesi színész, rendező és producer.

Burton egy szénbányász fia volt. Az oxfordi egyetemen tanult színészetet. Először 1943-ban Liverpoolban, a Royal Court Theatre-ben, majd 1944-ben a londoni St. Martin's Theatre-ben mutatkozott be. 1944–1947 között a légierő kötelékében szolgált. Leszerelése után vidéki színpadokon szerepelt. 1952-ben Hollywoodba szerződött.

Első filmjét 1949-ben forgatta Dolwyn utolsó napjai címmel. A sikerre nem sokáig kellett várnia, mert 1952-ben már Oscar-díjra is jelölték legjobb férfi mellékszereplő kategóriában az Unokatestvérem, Rachel című romantikus drámában nyújtott alakításáért. Egy évvel később már mint legjobb főszereplőt jelölték a legrangosabb díjra A palástért Jean Simmons partnereként. 1958-ban John Osborne modern klasszikusában, a Dühöngő ifjúságban vállalt főszerepet.

1962-ben háborús filmen mutatkozott be, A leghosszabb napban John Wayne, Henry Fonda és Sean Connery mellett. A következő filmjében, a Kleopátrában Marcus Antonius római hadvezért keltette életre Elizabeth Taylorral az oldalán. 1964-ben annyira hitelesen formálta meg Thomas Becket canterburyi érseket a Becket című filmben, hogy Oscarra jelölték. Ebben az évben Burton egy Tennessee Williams-adaptációban, Az iguána éjszakájában is szerepelt Ava Gardner partnereként. Az egyik legemlékezetesebb alakítását mégis egy másik adaptációban nyújtotta, az 1966-ban Edward Albee színművéből készült Nem félünk a farkastólban, a partnere pedig akkori felesége, Elizabeth Taylor volt.

Egy évvel később Burton belekóstolt a rendezésbe is, de a Doktor Faustusszal nem aratott túl nagy sikert. 1968-ban ismét háborús filmben játszott, a Kémek a sasfészekben főszereplője volt Clint Eastwood mellett, de ebben az évben alakította VIII. Henrik angol királyt is az Anna ezer napja című filmben, melyért Oscar-díjra jelölték.

1972 februárjában Richard Burton és Elizabeth Taylor Budapesten jártak. Többek között a Moulin Rouge szórakozóhelyen rendezett koktélpartin vettek részt, amit a Kékszakáll című film forgatásának első napján rendeztek.

Az 1970-es években Burton már nem tudta megközelíteni az 1960-as évek sikereit, de az 1977-es év mindenképpen említésre méltó az életében. Előbb vállalta el az Ördögűző 2-nek a főszerepét, de aztán valamelyest sikerült korrigálnia a hibáját az Equus című filmdrámában nyújtott alakításával, amelyért Golden Globe-díjat nyert, és Oscarra is jelölték immáron hetedszer és utoljára, így Burtonnek nem adatott meg az az alkalom, hogy elnyerje a legrangosabb díjat. Utolsó emlékezetes alakítását Michael Radford a George Orwell regényéből készült 1984 c. filmjében nyújtotta. Hattyúdala az 1983-ban bemutatott, Wagner életét bemutató brit–magyar televíziós minisorozat volt.

ریچارد برتون : (به انگلیسی: Richard Burton)‏ (زادهٔ ۱۰ نوامبر ۱۹۲۵ در ولز – درگذشتهٔ ۵ اوت ۱۹۸۴) هنرپیشه نامدار اهل ولز بود. و با نام ریچارد والتر جنکینز (به انگلیسی: Richard Walter Jenkins) و پدربزرگ وی فردی یهودی بود.وی بین دهه ۱۹۴۰ و ۱۹۸۰ فعالیت داشت. وی در سال ۱۹۵۲ وارد هالیوود شد. 5 بار هم ازداواج کرده .و او دارای ستاره ایی در پیاده رو شهرت وهنرمندان هالیود دارد و در نهایت ریچارد برتون بر اثر خون‌ریزی مغزی در ۵ اوت ۱۹۸۴ در سن ۵۸ سالگی درگذشت. همسر(ها) سیبیل ویلیامز (۱۹۶۳–۱۹۴۹)

الیزابت تیلور (۱۹۷۴–۱۹۶۴)

الیزابت تیلور (۱۹۷۶–۱۹۷۵)

سوزان هانت (۱۹۸۲–۱۹۷۶)

سالی هی (۱۹۸۴–۱۹۸۳)

شریک(های)

زندگی کیت، جسیکا، لیزا تاد، ماریا

ترجمه شده از ویکی پدیا فارسی و سایت IMDb

Richard Burton, pseudônimo de Richard Walter Jenkins, (Pontrhydfen, 10 de novembro de 1925 — Genebra, 5 de agosto de 1984) foi um ator galês. Em Londres ficou conhecido por suas interpretações das obras de Shakespeare, principalmente Hamlet e Henrique IV. Rodou o seu primeiro filme em 1949, The Last Days of Dolwyn. Seu filme de maior sucesso nesse período foi Amargo triunfo, em 1957, dirigido por Nicholas Ray.Alcançou o status de estrela internacional só nos anos 60, quando atuou ao lado de sua mulher Elizabeth Taylor em grandes produções como Cleópatra em 1963.

Actor inglés, su verdadero nombre era Richard Walter Jenkins, conocido por sus interpretaciones teatrales de Shakespeare y las colaboraciones con Elizabeth Taylor, con la que se casó en dos ocasiones. Nació en Pontrhydyfen, Gales, estudió en Oxford y sirvió en la RAF. Tuvo gran éxito tanto en el cine como en el teatro. Destacan sus representaciones en el teatro londinense Old Vic de Hamlet, Noche de reyes, La Tempestad y Otelo (1953-1954), de Shakespeare, aparte de sus intervenciones en obras de otros autores. Su filmografía incluye Mi prima Raquel (1952), La túnica sagrada (1953), ambas dirigidas por Henry Koster, Mirando hacia atrás con ira (1959, Tony Richardson), Becket (1963, Peter Glenville) y La noche de la iguana (1964, John Huston). Estuvo casado cinco veces, dos de ellas con Liz Taylor (1964-1974 y 1975-1976), con quien compartió protagonismo en Cleopatra (1963, Josehp Leo Mankiewicz), La fierecilla domada (1967, Franco Zeffirelli), y ¿Quién teme a Virginia Woolf? (1966, Mike Nichols). En 1983 haría su última aparición en los escenarios neoyorquinos, junto a Liz Taylor, en Vidas privadas. Su último papel cinematográfico fue en 1984 (1984, Michael Radford), sobre la novela homónima de George Orwell.