Paris résonne de mille bruits en ce matin du 5 septembre 1661 : Fouquet, le puissant conseiller du roi, est arrêté sur ordre de Colbert ; le jeune Louis XIV devient le seul maître. Alors que les autres artistes se précipitent au service du monarque de droit divin, un homme se lève pour affirmer son soutien au surintendant déchu, le poète Jean de La Fontaine. Colbert se jure alors de faire plier le rebelle, seul artiste du royaume à situer son art au-dessus du roi. Dès lors, La Fontaine, même dans la misère, ne renoncera jamais à ses convictions. Sans argent, il résiste, s'amuse, observe, écrit les Fables, pamphlets assassins contre un régime despotique en pleine décadence. La Fontaine -Colbert, un affrontement qui durera jusqu'à la mort.

Az Úr 1661. esztendejében, egészen pontosan szeptember ötödikének reggelén Párizs úgy zsong, akár egy méhkas: Fouquet, a király mindenható főtanácsosa, tömlöcbe kerül az álnok Colbert parancsára, így az ifjú XIV. Lajos immár minden hatalmat a saját kezébe összpontosíthatott. Miközben minden rangú és rendű művészféle rohan, hogy örök hűségéről biztosítsa az isteni uralkodót, egyetlen ember emel szót a bukott főméltóság mellett, mégpedig Jean de La Fontaine, a költő. Colbert megfogadja: ha törik, ha szakad, móresre és alázatra tanítja a lázadót, királyságszerte az egyetlen pimaszt, aki arra vetemedik, hogy művészetét a király elibé helyezze. Ám La Fontaine sem akkor, sem később, dacára minden nyomorúságának, jottányit sem enged az elveiből. Pénztelenül is ellenáll, szórakozik, figyel, írja a Meséket, és gyilkos gúnyiratait a despota és dekadens rendszer ellen. La Fontaine és Colbert párviadala egész életüket végigkísérte.